Mára világossá vált, hogy a menekültválságra nem megoldás az, ha nem csinálunk mást, csak plakátkampányt és drótkerítést. De a probléma hatásos megoldásához az sem elég, hogy csupán karitatív erőtartalékainkra (vagy a Fidesz interpretációjában Soros-bérenc civilekre) hagyatkozva, az önzetlen segítésre fókuszálunk, hiszen az csak tüneti kezelés lehet, vagyis hosszú távon szélmalomharccá válhat. Egyértelmű, hogy meg kell találni azt a jogszerű, szolidáris utat, amellyel az Európába érkezőket tisztességesen, atrocitásoktól mentesen, a nemzetközi jogot betartva, hatékonyan tudjuk kezelni.
Világos az is, hogy a probléma ilyen módon történő kezelésére a magyar kormány egyáltalán nem volt eddig képes. Legalábbis egyedül nem. Kapóra jöhetett volna tehát, hogy az Európai Unió végre valahára a közös cselekvés kidolgozására szánta rá magát. Ám a múlt keddi Európai Uniós belügyminiszterek tanácsa után már azt is tudjuk, hogy az Orbán-kormány nem az Európai Unióval szeretne együttműködni egy lehetséges megoldás kidolgozásában, hanem továbbra is a külön-utas szerepet játssza, és inkább a visegrádi országokkal próbál összefogni abban, hogy a hosszú idő után felmerült lehetséges megoldáskezdeményt hogyan lehetne bojkottálni.
 
[...] Bővebben!