Milyen lehet vajon, ha az ember csak használja az autóját hónapokon át, és nem kell hozzányúlni? Egy-egy olajcsere, esetleg fékbetét, ha eltömődik a pollenszűrő, már nagy esemény. A téli, nyári gumi váltogatása bosszantóan sok időt rabol el, még talán időpontot is kell kérni. Ezen szoktam meditálni mostanában, miközben a garázs felé tartok, hogy olajos vasak között matatva helyre billentsem a lelki egyensúlyomat. Szinte minden hétvégén van egy ilyen nap.

Egy jó kis korabeli reklám

Az életérzés, amikor az ember az autóval töltött idő kilencvenkilenc százalékában csak használja a terméket, számomra idegen. Világos, hogy nem vagyok normális, de azért kíváncsi lennék, nálam milyen lehet az arány. Arra is, hogy vajon tud-e olyan erős érzelmi kötődés kialakulni gép és ember között, ha nem turkál bele viszonylag sűrűn. Egyébként valószínűleg igen, hiszen a mosogatógépet is imádom, pedig eddig csak egyszer szereltem, de mindig örülök, amikor kipakolom, hogy ezt mind elmosogatta helyettem. Egyszer ki kéne próbálni, milyen egy mosogatógép-szerű autó, tényleg olyan unalmas-e, amilyennek a garázs mélyén megülő műhelyporban fetrengve dühösen kikiáltjuk, hogy igazoljuk önmagunkat. Lehet, hogy hamarosan ráfanyalodok, mindent ki kell próbálni egyszer az életben. Még a végén megtetszik.
[...] Bővebben!