Ezúttal ismerős és még nem látott helyekre, a Gyergyói-medencébe visz az út, a tökéletes időjárás is adott a kiránduláshoz. A felcsíki falvakon keresztül érünk el Gyergyószentmiklósra, de ezúttal nem/sem állunk meg, pedig az 1600-as évektől jelentős örmény hatás alatt álló kisvárost is érdemes megnézni polgárias központjával, barokk templomaival.Első megállónk a Gyilkos-tó, amely egy természetes torlasztó, 1837-ben keletkezett. Legendája szerint, ahogy a Szent Anna-tó, a Gyilkos- vagy Vörös-tó is egy lánynak köszönhető, és annak, hogy valaki „szívózni” próbált vele. Persze mindkét esetben odaveszett a lány is, ebben a történetben Eszter, de a gonosz elnyerte méltó büntetését, és így kerek a történet. Legenda itt. Ami viszont tény, hogy a tó gyönyörű, főleg annak, akit ennyire vonzanak a tavak, főleg a hegyiek. Sajnos a fő jellegzetesség, a vízből kiálló fenyőtörzsek lassan elfogynak.A háttérben a Kis-Cohárd szikla, amelyet megvizsgáltak és túl keménynek (“zu hart”) találtak.A Békási-szoroson keresztül autózunk tovább. Sajnos a sok kipufogógáz hajlamos megülni a szorosban, és a lárma és tömeg is elég nagy, de nincs kitéve olyan tábla, hogy csak azok jöhetnek, akik képesek legalább 10 percig csöndben ülni és nézni a szépet. Ahogy az lenni szokott a bóvliárusok is ellepik a helyet, szóval ez tipikusan a „szép környék, csak kár, hogy lakott” esete.A Békási-víztározó mellett haladunk végig. A tó hatalmas, 440 négyzetkilométer, hajózható, 1960-ban hozták létre a Kis-Beszterce vizéből. A háttérben a Csalhó-hegység látható.