Ne gondoljátok ám, hogy kifogytam az angliai történeteimből, emlékeztek, a sevillai három napról tizenkét bejegyzést írtam – igaz, akkor eltörtem a könyököm, és mentőautós városnézésben is részem volt -, a négynapos olasz nyaralás is megért hét, sőt könyvajánlóval együtt nyolc posztot, ez meg öt nap volt, de azért ne essetek kétségbe, nem húzom már el sokáig.Azt a receptet szeretném megosztani veletek, amit vendéglátóink, Chris és Roz először készítettek nekünk: egy japán étel volt ez, a címben is szereplő Buta no Kakuni, ami sült-párolt gyömbéres sertés hasaalja szalonna, persze rizzsel tálalva. Chrisék három évig éltek Tokióban, nagyon kedvelték az ottani konyhát, rendszeresen főznek maguknak japánt. Chris mesélte, hogy a japánok elég sok sertéshúst esznek, de nagy különbség hozzánk, magyarokhoz képest, hogy nem igyekeznek megszabadítani a húst a zsírtól. Ez az étel kifejezetten a nagyon zsíros részből készül, én hüledeztem kissé, hogy ki sem olvasztják a zsírt a húsból, hanem párolják sok-sok ideig, de be kell látnom, a végeredmény nagyon finom volt.Roz főz, Reggi őrködik.Hozzávalók:1 kg hasaalja szalonna (császár is lehet)2 ek cukor2-3 zöld hagyma, nagyobb darabokra vágvakb. 3 centis gyömbérdarab1 csillagánizs3 ek szójaszósz2 ek szakékb. 0,8 l vízA szalonnát vágjuk nagyobb kockákra.és egy magasabb fal serpenyőben kezdjük el pirítani. Nem kell zsírt hozzáadni, lesz elég. Amikor a hús már pirul, húzzuk a serpenyő egyik oldalára, az üres felébe dobjuk bele a cukrot, és karamellizáljuk meg; aztán húzzuk vissza bele a húst, és forgassuk át. Adjuk hozzá a szójaszószt.A szakét.A gyömbért reszeljük bele.Öntsük fel a vízzel.Dobjuk bele a csillagánizst.Tegyük bele a hagymát is, majd fedjük le az edényt, és kis lángon főzzük az ételt 3 órán át. Nem kell kevergetni, csak néha átforgatni. Főzzünk hozzá rizst, és azzal tálaljuk. Szaftos, puha, ízes. Éljen a japán konyha!Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...